Hosszabbítás után világbajnok Spanyolország

Paul, a polip tévedhetetlen: amint azt megjósolta, a két, első világbajnoki címére törő csapat közül az Európa-bajnok Spanyolország Iniesta 116. percben szerzett góljával legyőzte Hollandiát a johannesburgi döntőben.

Sok szempontból történelmi döntőre készült a labdarúgás 2010 július 11.-én, a 19. világbajnokság zárásaként, ám az már a meccs előtt biztos volt, hogy új ország kerül a győztesek listájára. Hogy Spanyolország és Hollandia nem érdemtelenül került a fináléba, az vitathatatlan. Elég ha csak arra gondolunk, hogy ez a két csapat Európában egyedüliként százszázalékos teljesítménnyel teljesítette a selejtezőket. A hollandok ráadásul a seregszemlén is megnyerték valamennyi meccsüket. Ennek ellenére az Európa-bajnok spanyolok számítottak a favoritnak.

Hogy miért, azt Vicente del Bosque tanítványai rögtön az első negyed órában bemutatták, amikor előbb Ramos fejesét védte bravúrral Steckelenburg, majd Villa közeli kapáslövése került az oldalhálóba. Hollandia megpróbált nem annyira beállni, mint tették a németek az elődöntőben és de Jongék a durvaságoktól sem riadtak vissza, hogy megállítsák Xabi Alonsóékat. Támadásban azonban kevés veszélyt jelentettek. Kis túlzással Hollandia akkor állt legközelebb a gólszerzéshez, amikor egy labdát vissza akartak adni az ellenfelüknek, de a távoli lövés után a laszti oly szerencsétlenül pattant, hogy Casillasnak nyújtózkodnia kellett, hogy szögletre mentsen. A hollandok, becsületükre legyen mondva, a sarokrúgás után a spanyol kapushoz passzoltak.

Mivel az idő teltével a spanyolok sem találták már a fogást a holland védelmen, az első félidő már-már a rossz emlékű 1994-es döntőt idézte - az egyetlent, amelyen nem született találat.

Sajnos a szünet után sem a kockázatvállalás jellemezte a két csapatot, ám ekkor legalább helyzetekig jutottak a játékosok. És nem is akármilyenekig! Robben például kétszer vezethette a labdát Casillasra, ám a spanyol csapatkapitány előbb a 62. percben lábbal védett bravúrral, majd húsz perccel később remek ütemben vetődött a labdára. A másik oldalon előbb előtt Navas passza és Heitinga luftja után Villa került ziccerben, a hibázó védő azonban a földön fekve vetette bele magát a Valencia egykori csatárának közeli lövésébe, majd egy szöglet után Ramos fejese szállt a kapu fölé, végül a Heitingát befűző Iniestát blokkolta az utolsó pillanatban Sneijder.

Összességében azonban csalódást okozott a találkozó, hisz egyik csapat sem mert igazán támadni, mindketten a másik hibáját várta, amikor pedig ez (nagy ritkán) megvolt, akkor a két kapus bizonyította klasszisát.

Nem kis meglepetésre tehát gól nélkül ért véget a rendes játékidő, jöhettek a hosszabbítás percei. Amelyben egyértelműen Spanyolország tett többet a gólszerzésért, főleg a csereként beálló Fabregas volt aktív. Az Arsenal középpályása előbb amolyan Robbenosan ziccert hibázott a lábbal védő Steckelenburggal szemben, majd Iniestát hozta hasonló ziccerbe, ekkor viszont van Bronckhorst mentett, akárcsak néhány perccel később Navas lövésénél.

Hollandia a 109. percben került nehéz helyzetbe, amikor Heitinga lerántotta őt megetető Iniestát és megkapta második sárgáját. Túlzás lenne azt állítani, hogy Spanyolország ezután kapuja elé szegezte volna a hollandokat, ám a 116. percben megszerezte a győzelmet jelentő gól: egy bal oldali beívelés után röviden szabadított fel a holland védelem, Fabregas elé került a labda, aki szöktette Iniestát, a Barcelona játékosa pedig a tehetetlen Steckelenburg mellett kilőtte a hosszú sarkot. A dolog szépséghibája, hogy a kontra azt követően indult, hogy a másik kapu előtt Eliát szabálytalanul választották el a labdától...

Iniesta gólöröme a mindent eldöntő találat után fotó: fifa.com

Spanyolország ezzel megszerezte első világbajnoki címét, úgy, hogy első európaiként tudott nyerni másik földrészen. A „vörös fúria" lett továbbá az első csapat, amely úgy tudott vébét nyerni, hogy elveszítette a nyitómeccsét. Hollandia pedig 1974 és 1978 után ismét elbukta a finálét, így egyedüli ország, amely úgy veszített három döntőt, hogy közben egyet sem tudott megnyerni (Két veszített világbajnoki döntővel Csehszlovákia és Magyarország büszkélkedhet).

Spanyolország győzelmének jogosságához nem férhet kétség: még ha nem is ők voltak a vébé legjobbjai, de a mindenképpen a világ legjobb csapata, amit az elmúlt 2-3 év eredményei vitathatatlanul bizonyítanak.

"Nagyon nehezen kiharcolt győzelem volt, de fantasztikus játékosaink vannak. Még szerezhettünk volna egy vagy több gólt is. A sikert nagyon megérdemeltük. Nagyon boldog vagyok", nyilatkozta a meccs után Vicente del Bosque, aki immár az olasz Marcello Lippi után a második edző, aki Bajnokok Ligája után világbajnoki címet is nyerni tudott.

"Világbajnok! Ez hihetetlen, felfoghatatlan, egyszerűen nem találok szavakat. Ezt ki fogjuk élvezni, hiszen nagyon sok energiát öltünk ebbe a sikerbe. Üdvözlöm a családomat és köszönöm a buzdítást egész Spanyolországnak.". Ezek már Iniesta szavai voltak, miközben Bert van Marwijk elismerte, hogy a legjobb csapat nyert: "Nagyon csalódottak vagyunk. Annyira közel voltunk a sikerhez, nyerhettünk volna. Általában nem stílusunk brutális belépőkkel operálni, de ez egy döntő volt és mindkét oldalon akadtak kemény szabálytalanságok. Az ember azért játszik, hogy győzzön, ebben sok az érzelem is. Szívesen nyertünk volna csúnya futballal is. Spanyolország a legjobb, a legjobb csapat győzött", mondta a holland kapitány.

Spanyolország - Hollandia 1-0
gól: Iniesta (116.)
Spanyolország: Iker Casillas - Sergio Ramos, Gerard Pique, Carles Puyol, Joan Capdevila - Xabi Alonso (Cesc Fabregas, 87.), Xavi, Andres Iniesta, Sergio Busquets - Pedro (Jesus Navas, 60.), David Villa (Fernando Torres, 106.)
Hollandia: Maarten Stekelenburg - Gregory van der Wiel, John Heitinga, Joris Mathijsen, Giovanni van Bronckhorst (Edson Braafheid, 105.) - Dirk Kuyt (Eljero Elia, 71.), Mark van Bommel, Wesley Sneijder, Nigel de Jong (Rafael van der Vaart, 99.), Arjen Robben - Robin van Persie
kiállítva: Heitinga (109.)